A
Jupiter:
A Jupiter a Naptól számított
ötödik bolygó, egyben a Naprendszer –
tömegében és méretében egyaránt
– legnagyobb bolygója. Nevét a római
mitológia főistenéről, Iuppiterről kapta,
bár már jóval a rómaiak előtt ismert
égitest volt a csillagászok előtt, és a
legtöbb ókori kultúrában valamilyen
istenséggel azonosították. Habár
tömege jelentéktelen a Naprendszer
össztömegében – a Napénak
ezredrésze –, a többi bolygóhoz képest
jelentősnek számít, a többi bolygó
együttes tömegének két és
félszeresét képviseli. A bolygó tömege
jelentéktelen a központi csillaghoz képest,
mégis elegendő ahhoz, hogy a rendszer
tömegközéppontját a Nap testén
kívülre helyezze és „billegésre”
késztesse a központi objektumot. A bolygó
besorolása szerint gázóriás,
tömegének (és térfogatának) jelentős
része, mintegy 75–76%-a hidrogén, amelyet
9–10%-nyi hélium egészít ki. A
gáz a Jupiter tömegének legnagyobb,
85–90%-át jelentő részét teszi ki, de van
egy kisebb szilárd magja is, amelynek nagysága,
tömege pillanatnyilag még bizonytalan,
nagyjából 12–45 földtömeg
közé tehető. A légkörben az űrszondás
megfigyelések a két fő gázkomponens mellett
metán, ammónia, vízpára
jelenlétét is kimutatták.
A bolygó belső szerkezete még nem teljesen ismert a
viszonylag kevés mérési eredmény miatt. A
legvalószínűbb elmélet szerint a bolygó
közepén egy szilárd, kőzetekből vagy
vízjégből álló mag található,
melynek jelenlétét gravitációs
mérések erősítik meg. A
bolygókeletkezés folyamatát vizsgálva a
kutatók feltételezik, hogy a külső Naprendszerben
már a víz is bekapcsolódott a
bolygóépítési folyamatokba, mivel az a
Naptól ilyen távolságban már csak fagyott
állapotban fordul elő, így a jég is részt
vett a planetezimálok mind nagyobbra
növekedésében, és az így nagyra
– tucatnyi földtömegűre – nőtt szilárd
test gravitációja elég volt a gázanyag
magához vonzásában. A szilárd magot
fémes hidrogén – az óriási
nyomás miatt elfajult állapotú anyag – veszi
körül, majd fölötte folyékony,
végül gázos hidrogén
átlátszó rétege következik. A
hidrogénrétegek között az átmenet
folyamatos, a gázréteg a felső felhősávtól
legalább 1000 km mélységig terjed.
A Jupiter látványos légköre tetején
ammóniakristályokból és
ammónium-hidroszulfidokból álló felhők
úsznak. A teljes bolygót lefedő felhőzet a
szélesség szerint elkülönülő
sávokra bomlik, amelyekben különböző
sebességgel mozog az anyag, ráadásul az egyes
sávokban ellentétes irányban. A sávok
határán turbulenciák, viharok keletkeznek, ezek
egyik leglátványosabb megnyilvánulása a
Nagy Vörös Folt, egy vihar, amit már a 17.
századi megfigyelők is láttak, azóta egyforma
intenzitással dühöng.
<--VISSZA
A BOLYGÓKHOZ!