A
Neptunusz:
A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik,
legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik
legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb
tömegű óriásbolygó,
összetételét,
felépítését tekintve az Uránusz
ikertestvére. A hozzávetőleg 17 földtömegű
bolygó 20 százalékkal nehezebb, mint az
Uránusz, az átmérője viszont 5
százalékkal kisebb, és ennek is szilárd,
jégből álló magja van. A légköre is
nagyon hasonló az Uránuszéhoz – és
kissé eltérő a Jupiterétől és a
Szaturnuszétól –, fő alkotóelemei a
hidrogén és a hélium, kisebb, de még mindig
jelentős mennyiségben pedig metánt tartalmaz (ez az anyag
felelős egyébként a bolygó kék
színéért).
A Neptunusz és a Nap közötti átlagos
távolság 4,55 milliárd kilométer (30,1
CsE), egy neptunuszi év így 164,79 földi évig
tart (érdekesség, hogy a felfedezése óta
még nem tett meg egy teljes keringést, erre 2011.
július 12-én fog sor kerülni). A nap
körüli pályája a Földéhez
hasonlóan nagyon közelít a körhöz,
excentricitása mindössze 0,011, a napközel- és
naptávolpont között mindössze 101 millió
kilométer van. A neptunuszi nap hossza 16,11 óra,
bár mivel gázbolygóról van szó az
atmoszféra egyes sávjainak különböző a
forgási ideje, így a sarki régiók 12, az
egyenlítői zóna pedig 18 óra alatt tesz meg egy
fordulatot.
Bár a feljegyzések szerint már Galilei is
észlelte a bolygót – és tévesen
csillagként azonosította – , a tényleges
bolygókénti felfedezés 1846 szeptemberéig
váratott magára, amikor Johann Galle bejelentette a
felfedezést. A bolygó létét az
Uránusz megfigyeléséből sejtették meg a
csillagászok, a másik gázbolygó
pályáját valami háborgatta, valamilyen
tömegnek kellett a közelben lennie, ez a tömeg nem
lehetett más, mint egy bolygó. Urbain Le Verrier
és John Couch Adams számításai
alapján többen is pásztázták az eget,
végül Galle találta meg a Verrier által
jelzett égrész mellett mindössze egy foknyira a
kék korongot. Színe miatt a bolygót később
Neptunuszról, a tengerek római istenéről
nevezték el az Uránuszhoz hasonlóan hosszú
folyamat végén (amelyben felmerült a felfedező
és a pályaszámításokat végző
Verrier neve is).
A bolygónak 13 ismert holdja van, ezek közül csak
egyetlen nagyobb, a Triton. A Triton a Neptunusz-holdrendszer
tömegének 99,5%-át teszi ki egyedül, a
többi hold a nagyobb gázbolygóhoz hasonlóan
befogott aszteroida. A Triton abban is különleges, hogy a
bolygó körüli keringése ellentétes
(retrográd) irányú a Naprendszerben
általános keringési irányhoz képest,
emiatt a Kuiper-övben kialakult törpebolygónak
gondolják a kutatók, amelyet befogott a bolygó
gravitációja és keringésre
kényszerített. A többi gázbolygóhoz
hasonlóan a Neptunusznak is van gyűrűrendszere. Ez három
fő gyűrűből áll, jég és por
részecskék alkotják és a legkülső
már nem is teljes gyűrű, csak néhány ív.
<--VISSZA A
BOLGYÓKHOZ!