A
Szaturnusz:
A Szaturnusz a Naptól számított hatodik
bolygó, a Jupiterhez hasonló
óriásbolygó, a második legnagyobb a
bolygók között, besorolása szerint a
Jupiterrel, az Uránusszal és a Neptunusszal együtt
óriásbolygó. Tömegét tekintve sokkal
kisebb, mint a Jupiter – 95 földtömegű, a legnagyobb
bolygó 317 földtömegével szemben –,
ám térfogata csak 20%-kal kisebb, ebből eredően sokkal
kisebb sűrűségű is, az egyetlen bolygó, amelynek
átlagsűrűsége kisebb, mint a víz. Nevét a
római Saturnus istenségről kapta, a görög
Kronosz isten – Zeusz főisten apja –
megfelelőjéről. Felépítését tekintve
kissé különbözik a nagyobb
testvérétől, bár ugyanúgy a hidrogén
és a hélium a fő alkotóeleme, a hidrogén
sokkal nagyobb részarányt képvisel. A Szaturnusz
esetében is feltételezhető egy szilárd
sziklás, vagy vízjeges mag létezése. A
légkör ennél a bolygónál is tartalmaz
metánt, ammóniát valamint etánt.
A Szaturnusz átlagos távolsága a Naptól
eléri az 1 400 000 000 kilométert – 9 CsE-t
–, ezzel a bolygó 29 és ½ év alatt
tesz meg egy kört a Nap körül. A pálya
napközel és naptávolpontja között 155 000
000 km a különbség, azaz a bolygó a Föld
pályájának méretével szinte
megegyező pályaexcentricitást produkál. A
saját tengely körüli forgása is hasonló
a Jupiteréhez, 10 óra 32 és 10 óra 47 perc
között tesz meg egy tengely körüli fordulatot,
előbbit a légkör egyenlítői zónája,
utóbbit sarki régiók. A kisebb sűrűség
és a gyorsabb forgás miatt a Szaturnusz a
Jupiternél is lapultabb, a sarki átmérője az
egyenlítőinél 10%-kal kisebb.
A bolygó felépítését a
Jupiteréhez hasonlónak gondolják a kutatók
– direkt megfigyelés még nincs róla –,
a szilárd mag körül fémes hidrogén,
feljebb folyékony hidrogén és hélium,
még feljebb ugyanez a két anyag gáznemű
rétege található, ez utóbbi
nagyjából 1000 km-es rétegben. A bolygó
belseje igen forró, a magjában a 11 700 °C-t is
eléri a hőmérséklet. A bolygó 2,5-szer
több hőt bocsát ki környezetébe, mint amennyit
a Naptól befogad. A Szaturnusz légköre is nagyban
hasonlít a Jupiteréhez, legfeljebb az
összetétele más: 96,3% hidrogén, 3,25%
hélium alkotja, amelyet nyomokban ammónia,
acetilén, etán, foszfin és metán
dúsít. A felhők is hasonlóak, ammónia
kristályokból, ammónium-hidroszulfidból
és vízből állnak. A légkör
ennél a bolygónál is sávokra
osztódik, itt is különböző sebességgel
és esetenként ellentétes irányban
keringenek a felhők a légkör tetején és itt
is turbulenciák, viharok keletkeznek a sávok
határvonalán. Viszont a Szaturnusz légköri
sávjai sokkal halványabbak és a sávok
szélességi arányai is eltérőek, itt az
egyenlítői sávok a dominánsak, a magasabb
szélességeken levő sávok keskenyebbek. A
Szaturnusz felső légköre rendkívül turbulens, a
Naprendszer legnagyobb sebességű szeleit itt
mérték, a Voyager űrszondák 1800 km/h-ás
sebességet is rögzítettek.
A Szaturnusz legegyedibb jellegzetessége a hatalmas,
látványos gyűrűrendszere. A bolygó
egyenlítői síkjában, a felszíntől
számított 6630 és 120 700 kilométer
között egy mindössze 20 méteres
átlagvastagságú, főként
vízjégből álló, apró rögök
alkotta, hét fő – azon belül viszont több ezer
egyedi – gyűrűt formázó gyűrűrendszer kering. A
keletkezésére két különböző
elmélet létezik, napjainkig még nem dőlt el egyik
javára sem a vita: a gyűrűk vagy egy olyan holdból
származnak, amely túl közel került az
anyabolygóhoz és az árapályerők darabokra
törték, vagy még a bolygó
keletkezéskori idejéből származó
törmelékdarabok pályára
rendeződéséből származik. A Voyager–1 furcsa
képződményeket fedezett fel a gyűrűkön, az
ún. küllőket. A küllők a gyűrűk felett mozgó
sötétebb, sugárirányú
anyagsávok, amelyek létezését később
a Galileo szonda is megerősítette, és amelyek a
mágneses erővonalak mentén összegyűlő, lebegő
porból jönnek létre.
<--VISSZA A
BOLYGÓKHOZ!