Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, a gázóriások közül a harmadik legnagyobb átmérõjû, de a legkisebb tömegû. A bolygó nem illeszkedik a Jupiter és a Szaturnusz kezdte sorba, összetétele és szerkezete is eltér a két legnagyobb bolygótól és inkább a Neptunusszal alkot párt. A kicsit több mint 14 földtömegû óriás is rendelkezik egy kicsi, nagyjából 0,5 földtömegû szilárd, sziklás maggal. A bolygómagot egy vastag, különbözõ anyagokból kifagyott jégbõl álló köpeny burkolja be, ez a réteg képviseli a legnagyobb tömegrészt, 9,3–13,5 földtömegnyit. Míg a Jupiternél és a Szaturnusznál a légkör alkotja a tömeg túlnyomó részét, az Uránusz légköre szinte jelentéktelen a 0,5–3,7 földtömeg közé esõ tömeggel. Eltérést jelent még az Uránusz összetétele, fõként a légköré. A fémes és folyékony hidrogén helyett ennél a bolygónál vízjég, metánjég és ammóniajég alkotja a köpenyt és a légkörben a hidrogén és a hélium mellett jelentõs mennyiségû (több mint 2%-nyi) metán is jelen van, ez okozza az Uránusz kék színét.
A nagybolygók közül ez volt az elsõ olyan, amelyet nem ismertek az ókor megfigyelõi, hanem csak a csillagászat modern érájában, a távcsöves megfigyelések korszakában fedezték fel. Bár több csillagász is megfigyelte 1690 és 1769 között a bolygót – csillagként azonosítva –, felfedezését Sir William Herschelnek tulajdonítjuk, aki távcsövével 1781. március 13-án pillantotta meg elõször az Uránuszt, igaz elõször õ is üstökösként azonosította, csak a több napon át tartó folyamatos megfigyelés és az objektumnak a csillagos háttér elõtt való elmozdulása után jött rá, hogy bolygót fedezett fel. Ennél a bolygónál a névadás is érdekes procedúra volt, hisz nem volt az õsidõkbõl eredõ neve: a felfedezõ csillagász kapott jogot az elnevezésre és õ a Georgius Sidus (György csillaga) nevet adta neki pártfogója, az akkori angol király után. Az Anglián kívüli világ azonban ezt nem fogadta el és más neveket keresett. Felmerült a Herschel név a felfedezõ után, végül azonban a római mitológiát választották vezérfonalnak és abból a gondolatmenetbõl, hogy Jupiter apja Szaturnusz volt, Szaturnuszé pedig Uránusz, így a bolygók sorrendje is egyezzen meg az isteni családfa vonalával, az Uránusz név került ki gyõztesen a vitából.
Az Uránusz átlagos naptávolsága 3 milliárd kilométer (20 CsE) és egy Nap körüli keringést 84 év alatt teljesít. A bolygó forgástengelye 97,77°-ot zár be az ekliptika síkjával, azaz az égitest gyakorlatilag „az oldalán fekszik”. Nagy valószínûséggel egy korábbi nagyobb ütközés változtatta meg ennyire a bolygó tengelyferdeségét. Emiatt a furcsa helyzet miatt a sarkokat több napsugárzás éri, mint az egyenlítõi régiókat (igaz a Napból hozzávetõleg 1/400 annyi fény éri el a felhõzet tetejét, mint amennyit a Földön érzékelhetünk), így mindkét féltekén 42 földi évig van nappal, majd 42 évig éjszaka. Érdekes módon azonban a napsugárzás ilyen szokatlan eloszlása ellenére az egyenlítõi régió melegebb, mint a nappali oldalon levõ sarki.
<--VISSZA A BOLYGÓKHOZ!